Kissé ellustultam, régóta nem adtam itt semmiféle hírt magamról. Az utolsó "nemsoká bepótolom a kimaradásokat" híradás óta is eltelt több mint két hónap. 5184000000 miliszekundum. Többé-kevésbé.
Hirtelen nem is tudom, hol kezdjem (folytassam?).
Ja, hogy még sehol sem tartottam?
Akkor talán kezdjük az elején.
Szóval az úgy volt, hogy szóltak az angolok, hogy felvettek. Pontosabban Kim szólt a recruitspain.com-tol, de ez most lényegtelen. Elköltözés Mohiéktól, satöbbi, esőben költözés Marbellára november huszonhatodikán.
Marbella - a gazdagok ,szépek és híresek luxus kisvárosa a köztudatban. Köztudat... Köznemtudat. Dehogy luxus, legalábbis nem a városban. Fent a hegyoldalon a villákban, meg Puerto Banús pár utcájában igen. Ott tényleg vannak nagy fekete meg piros csillogó autók, nagy fehér villák, ott golfozik Connery és héderel Banderas. De kit érdekelnek. A város maga normális, az egyetlen igazán különleges dolog, ami az átköltözés után feltűnt, a tisztaság, rendezettség. "Takaros", mondhatnám.
Itt lakunk még mindig - talán egész augusztusig - ahová először beköltöztünk. Daisynél, azaz Josefánál, aki egy kissé lökött hatvanév körüli amerikából visszatelepült spanyol nő, 4 lakással az Avenida Trapiche végén. Ő is itt lakik a szemben levő lakásban, ha épp itthon van, átjön max 2naponta valamiért, végig pörög, beszél, és le nem lehet lőni. Borzasztó:). A környék amúgy jó. Alattunk egy pizzéria, kicsit lejjebb a Casco Antiguo(régi városrész, mondjuk inkább falunak mondanám), az alatt az éttermek és bárok dzsungele, az alatt a tengerparti sétány, alatta a tengerrel.
Na és végül a munka.
December elsejével kezdtem dolgozni itt cégnél, ami egy angol vállalkozás: tevékenysége főként a Mondial ill más biztosítók utazásbiztosításainak továbbértékesítése. PONT. És a fene gondolná, de ebből hihetetlenül szépen meg lehet élni, ha ügyesen csinálja az ember (a főnökember, a tulajdonosember.. és hát jól csinálják).
Új volt nekem ez a biztosítós biznic, nem is gondoltam volna, hogy milyen kedvezményeket kapnak a továbbértékesítő cégek a forráscégtől, milyen nagy a nyereség egy-egy eladott policyn. Persze azért valami hozzáadott érték kell, esetünkben ez: a legalább 10 online website, ahol online be lehet foglalni egy-egy biztosítást; ezeket szinte azonos backend szolgál ki (furcsa, elsőre talán spammelésnek tűnhet, de tény, hogy látogatószámra, SEO szempontjából és eladások szempontjából is SOKKAL előnyösebb ez a konstrukció, mintha egy website-tal próbálnánk ugyanezt elérni). Van még a marketing dipártmöntünk 4 vas ladyvel, akik nagyon jó munkát végeznek, de ha valami informatikai fejlesztés kell nekik, vagy csak kifogy a nyomtatóból a papír, irgalom nekünk. Van még kb 20-25 fős call centerünk a callgirlökkel és néhány (már a 2.!) call boyyal - mindannyian brit, de legalábbis szigetlakók, - akik fogadják a UK-ből érkező telefonhívásokat. És hát vagyunk mi, Ájtídipártmönt, Jason a kisfőnök és projektmenedzser, Marcos a marketing-közeli kapcsolatokkal bíró seó-specialista, Stephane az ügyeletes fárasztópoénfelelős és mellesleg programozó II, és én mint programozó I. Van még továbbá két IT iroda Sri Lankán, hihetetlen nevű indiánjainkkal, akik megalapozták az eddigi információs infrastruktúrát úgy mindenestől. A Sri Lankai srácok vannak vagy 12en, közülük kb 5en nagyon jó munkaerők, jó rendszerérzékkel és technológiai ismeretekkel: tényleg elismerem őket, a többiek.. nos, amennyire tudom ők csak levet hűtenek. Van honlapjuk is: Inter vest pont ell ká (szpész nélkül, értelem szerint írva - csak nehogy a google beindexelje nekem a cégnévhez a blogomat..).
<%ifdef kocka %>
Ennek most külön fejezetet szentelnék, ha lenne címe, az lenne hogy "A zindiánok becsülete". Sokan sokmindent mondanak "a zindiaiak" munkájára, bevallom nekem is megvoltak az előítéleteim. Amikor elkezdtem beletanulni a meglevő szoftverek hibajavítgatásába [[Tamásnak: Igen, van gányolás, naná :). Nem sok, nem nagy, de van néha. Mint Szabi mesélte mindig, hogy a rendőrségen, a bulldogálkapcsú srácon tesztelve a Robotzsarut, ott tanult meg igazán DEBUGGOLNI, nos én.. a Quanton tanultam meg istenigazából GÁNYOLNI; adja Isten hogy ne legyen rá szükség, de én mostmár tetszőleges szoftvert meggányolok amíg nem működik elégségesen. De legtöbbször van idő és lehetőség szép dolgokat írni, a legjobb helyen a legszebb módon javítani.. szerencsére. Adhatunk a szépérzékre is.]]. Ja igen: amint betanultam, elkezdtem látni az ÉRTELMET, AKI ALKOTOTT:
- Szépen bekonfigurált JBOSS appserveren fut az egész szoftverportfólió,
- ANTtal lehet build-delni az egészet eclipse felületről, nincs "miért ragadt be már megint az exploded deployment" méreg (viszont kicsit tovább tart minden redeploy)
- A legbonyolultabb szoftver adatszerkezete és üzleti logikája szeparáltan, külön projektben, külön .ear csomagban van deployolva (tud erre valaki ekvivalens magyar szót?), a szép kis enterprise beanek (EJB2! Hol volt akkor még az EJB3 kényelme!) szépen aprólékosan kidolgozva figyelnek a helyükön
- A bonyolult szoftver modulonként külön buildelhető, részenként, ANTtal
- A többi, egyszerűbb webapp (kb servlet, sql query szint a bonyolultság) esetében a fő probléma nem a bonyolultság, hanem a template-elés: hogyan kerüljön be 38 helyre az adat a response-ba.. Semmi JSP, a srácok kitalálták rá az XMLC-t (Aki nem ismeri: szerkesztgetsz html fájlokat, adsz pl sumPaymentValueDiv id-t egy divnek, ráereszted az xmlc-t (ANT tudja, ha beleírod a build.xmlbe minden fordításnál újragenerál), ami generál Java osztályokat, amit példányosítasz, és készen hívható pl a getElementSumPaymentValueDiv().setValue(...) függvény, majd a végén az egészet kitolja az ember out streamre és kész. Nem hangzik nagyon egyszerűnek, pedig szerintem sokkal logikusabb mint <% %> jeleket írogatni :)
Még tudnék sok ilyen finom, de zseniálisan egyszerű fogást mondani ami nagyon megkönnyítette a dolgokat. Szóval zindián, vagy srilankán, azért ők is voltak képviselve mikor szétkapkodták az észt.
Ezt persze nem abszolút módon, feltétel nélkül értem, sok gányt is csináltak a srácok. A stílus, az igényesség (vagy annak hiánya) erősen emberfüggő, náluk is.
<%elif %>
Szóval szép volt, jó volt, hamar beletanultam a tennivalókba és sikerült is effektvivitásommal elkápráztatni mindenkit.. Viszont az élet nem csupa játék és mese. A céghez engem és Stephane-t azért vettek fel, mert meg lett véve a komplett Oracle Middleware Suite. 11G. Cakkumpakk. Hogy is mondjam.. valahogy sikerült a felsővezetést jelentő 2 - mély informatikai rálátással nem bíró - üzletembert leültetni a székbe, bekapcsolni az Oréköll Szemfényvesztőgépet, egy teáskanál Marketingrizsa, egy csipet Hókuszpókusz, a legjobb Légvárépítő segédmunkások munkához láttak.. és a méregdrága Middleware Suite valami módon MEGVEVŐDÖTT.
Szóval a mi feladatunk lenne az egész dologgal valamit kezdeni. Pontosabban újabban az enyém, mint élmunkásnak, az én feladatom pionyírkodni.
Kisfőnököm, Jason már kezd képben lenni, hogy az Oracle által adott - főleg a teljesítménnyel, hipphopp klikk-klikk-kész fejlesztéssel kapcsolatos - ígéretek 10%a valós, a többi kamu. A nagyfőnökön ellenben még dolgoznom kell, nála még mindig hat az agymosás.
Jelenleg - a normál bugfixelgetés és szokásos feladatok mellett - JDeveloper 11Gben (Oracle Eclipse verzioja, egesz sok modositassal) fejlesztem egy meglevő site (debts.org) új verzióját, ezen keresztül próbálom megtanulni a használni kívánt szükséges technológiákat.
Nos, az alapötlet nem rossz: Adott egy IDE, amiben összeklikkelsz egy EJB diagramot, amit le lehetne generálni közvetlenül az adatbázisba pikk-pakk (a valóságban nem működik:) ott a menupont, nem csinal semmit). A másik módszer, ami működik is, hogy fogod a kész adatbázist, idegen kulcsokkal stb, és ilyet szólsz: "Generate Enterprise beans from tables", vagy valami hasonló. Legenerálja, készek az EJBk mappinggal relaiokkal mindennel ami kell. Klikkelsz 2t, lesz egy session bean, klikkelsz 2t, generál egy tesztalkalmazást, még 2t, és kivezetted a felület számára interfészként.
Klikk új projekt "UI", új page flow diagram, akciókat nyilazol, template-ből új oldalakat generálsz, JSF oldalakat ADF frameworkkel összeklikkelsz, dinamikus adatlekérésű, rendezhető táblákat ledobsz, elindítod: fut, MUKODIK!!
Mondom, ez az alapötlet.
A gyakorlatban sok lépésnél - ami persze nincs a tutoriálban - dokumentáció nélkül lehet kínlódni (vannak kurzusok, 2000€ körül..), fogni a fejet, "Miért nem múúkodiiiik..", holtpont kétségbeejtően klasszikus esete.
Na. Csütörtök van, ezt szombaton kezdtem el írni, 5 nap kellett hogy egy ekkora postot összehozzak. Ennyi sok szabadidőm van, mikor nem bírom magammal mit kezdeni.
Inkább csak magamnak, emlékeztetőül írom, hogy el fogom nektek mesélni a cég kacifántos történetét, meg azt is, mivel telnek a hétvégék.
Jó hétvégét nektek,
Mindjárt indulok futni.
