Szóval visszatértünk otthonról.
Pontosan 4 hete.
Hazafelé az éjféli busszal indultunk Madridba, odaértünk reggel hétre, majd megfagytunk. Az Atocha pálmaházában a teknősöket bámulva, vagy fejet térdre hajtva szunyókálva csöveztünk a helyi hajlékonyak és a japán turisták között, majd elindultunk sétálni egyet. Este hétkor indult a repülő haza, volt időnk.
Madrid a 'szokásos' volt, már egyszer jártunk itt pár napra novemberben, még az állásinterjúk környékén. Madrid Madrid.
Sétáltunk a belvárosban, ettünk egy sonkás-sajtos-szendvicset (ilyen máshol nincs!) sörrel a Museo De Jamónban, kis séta a Retiroban, hamar elment a nap jobbik fele. Utána kizötyögtünk metróval a reptérre, most metróztunk első alkalommal itt.
Újabb csövezés a reptéren, az épületen kívül trendet teremtettünk bőröndtoló kocsikon ülve maradék elemózsia elfogyasztásával.
Folyóügyek rendezése után becsekkolás.
Magyarok.
Sok.
Túristák.
Közönyös közönségességgel előretolakodnak.
Uff. Ez így elsőre övön aluli volt.
Előttünk egy spanyol család, kicsit kiakadnak, a nő előremegy szólni nekik.
"Szori áj not ándersztönd".
Visszajön, beszélgetésbe keveredünk. Nem érti, hogy lehetnek valakik ennyire tahók.
Mi megértjük. Mi ne értenénk?
Kicsit égünk.
Kinyitják az ajtót, a csorda meglódul.
A gép amúgy is késett, további fél óra a beszálló-folyosón.
Repülés.
Érkezés pestre, Gábor és Dani felvesznek minket a reptéren.
Hazaút a kihalt, sötét, koszos Budapesten.
Hazatérés, viszontlátás, alvás. Alvás!
Másnap mégis korán kellett kelni, irány Sopron, családi esemény: Hanna ballag. Ott volt mindenki. Fantasztikus volt.
A hét nagy részét otthon töltöttem, Győrben. Hivatalos köröket futottam, jogosítványt újítottam, élveztem , és összefutottam a kevés, még Győrben rendelkezésre álló ismerősökkel.
Csütörtök este Pest, pénteken még egy kis séta, aztán irány Ferihegy.
Egy pillanat alatt elment az egész hét.
Töredékannyi baráttal, ismerőssel, hellyel, várossal tudtam csak találkozni, mint szerettem volna, de így is borzasztó jó volt hazamenni.
Hazamenni nyaralni.
