akal.stdout >> this.blog

Az elmúlt időszakban folytatódott a semmittevés. Jobban mondva a megkezdett napirend szerinti élet: későn kelünk, mint a nap is; ebédkészítés; képrendezgetés/blogpofozás/munkakeresés egyvelege; a kinti szekrényben talált fotósmagazinok bújása (egy részük spanyolul van, "nyelvtanulás" alibiként kiváló); szóbeli gyakorlás a többiekkel ("Mit főzöl? Hová mész? Van sör?" ), estefelé futás, jajjgatás a zuhany alatt ha elmegy a melegvíz; esetleg valami szociális cselekmény valahol; végül a tervezettnél mindig később való ágyba dőlés. 
Na jó, kicsit túlzok.
De tény, hogy ez még a boldog munkanélküliség szakasza.
Végülis még csak 25 napja vagyunk itt. Ha az utolsó álláskeresési fázist tekintem, amely két és fél éve volt, ez még csak az akkori első reakciókig eltelt idő huszonöt százaláka. Ezt kifejteném: Februárban szórtam szét önéletrajzaim, és május elején jött meg az első válasz. Negatív válasz. Aztán május közepén az első szemi-pozitív. Azért már nem lenne rossz, ha lenne valami munka a láthatáron. Valami. Bármi érdekes.

Más. Előfizettem a -re. Végre. 2006 márciusa óta kacsingatok ezzel az ötlettel.
Ugye mindenki tudja, hogy ez egy online fotómegosztó oldal. Ezen azonban túllép, és lehetőséget ad a képek rendszerezésére, tag-ek adására, különféle láthatósági jogosultságok szabályozására, kép-halmazok (set) és kollekciók (collection) létrehozására, és még nagyon sok másra. Erős közössége van, elérhető rajta több amerikai (naná) hivatal (levéltár, ...) diapozitív-archívuma, egyik kedvencem például ez: a kongresszusi könyvtár  színes dia-archívuma az 1930-40es évekből. Csodálatos. De van még itt más is, például a felhasználók képeiből a nézettségi adatok alapján előálló toplista. Egyszóval: ha valakinek van bármilyen vizuális igénye a szépre, érdekesre, ez egy jó hely a kezdésre.
Ingyenes változatával csak havi 100MB képet lehet feltölteni, és csak az utolsó 200 kép elérhető (viszont a korábban feltöltött, 201.-től kezdődő sorszámú képek is megmaradnak, csak nem elérhetőek. Ha viszont az ember előfizet, láthatja azokat is, tehát archiválásra egész jó).
Most, hogy elhárult minden korlát, már napok óta zizeg felfelé az éteren az elmúlt két év fotóarchímumának java. 3,74 gigabájt. Plusz a nemrég lőtt képek. Bárkié is ez a vezetéknélküli hálózat itt, amit sikerült befogni, nagy tiszteletem bizományosa; remélem soha nem tűnik fel számára a hálózat forgalma.

A blog. Igen. Eleinte úgy terveztem, majd írok egy saját blogengine-t, csuda Pythonban, a legjobb AJAX felülettel; amit majd szépen hosztol és futtat ingyér a Google App Server architektúrája. Az ember tervez.. aztán rájön, hogy véges az ideje, hogy boltba kell menni, meg állást kell nézni, és pont a nyugodt fejlesztgetésre nem alkalmas a környezet. Szóval döntöttem: vagy engine-t írok, és másfél év múlva, mire mindent elfelejtek, elkezdhetek blogolni is; vagy csinálok egy ingyen-accountot valamelyik blog-gyárban, kicsit meghekkelem, és mehet a szöveg rögtön. Szóval így jött létre ez az oldal..

Futás: Az otthoni "Felkészülési szakaszban" naponta- kétnaponta eljártam futni. Itt folytatni igyekszem ezt a szokást, de mivel a futócipőm már nem fért bele a fizikai keretbe, a Decathlonban beújítottam egyet. Hát, 40 europé-garas bánta. De legalább lett egy jó futó/hegyremászó/ide-odafutkozó fekete kényelmes kicsit vastagabbtalpú jó ruganyos cipőm (eredetileg hegyifutó cipőnek szánták). El is viszem olyan kétnaponta a partra, ahol a hullámok által kicsit megkeményített vizes homokon vagy a sétányon jókat lehet futni. Legutolsó nonpluszultra útvonalam a következő. Kb 5 kilométer futás után még egy jó száznéhány méteres mászás a kilátóba (negyven emelet?), ahonnan nagyon szép éjszakai látvány mellett lehet pihegni egyet. Utána le, majd haza, összesen 8 kilométer vízszintesen.

Szocializálódás terén mostanában nem volt túl nagy az aktivitás, a lakótársakkal általában csak közös főzögetés közben szoktunk beszélgetni erről-arról. Viszont Csabival és Melindával, a magyarokkal kétszer is összeültünk sörözgetni, dartsozni, beszélgetni. Elég sokat meséltek a szlovákiai és a pozsonyi magyar létről, a kamarazenész életformáról, és sok egyébről, sokban formálták a bennem levő képet.

Viki volt ma a munkaügyiben, elvitte a háromszázegyes papírt, amivel elvileg az otthoni  munkatapasztalatot lehet elfogadtatni. Hát, inkább kevesebb sikerrel járt. Persze senki sem beszélt angolul, és nem, még magyarul sem. Sőt a spanyollal is voltak gondjaik: csak ezt az "andalúz gennyet nyomják" (ezt valakitől idéztem). Vagyis elég erős itt a tájszólás. A szavak végét általában szépen elnyelik, a beszédhiba az tradíció, és általában még artikulálni is lusták. Aki spanyol északabbról jön, még annak is van gondja a megértésükkel, és általában nem szeretik ezt az akcentust.
Ha meg nem érted és nem tudsz számukra elfogadható, 120 blabla/perces sebességgel kommunikálni, nem vagy teljes értékű ember.
Áhh.
Lusták ezek mindenre.

Az elmúlt napokban főleg munkát kerestünk neten, spanyolt tanultam, sétálgattam,hegyet mászogattam, fényképezgettem, beszélgettem a lakótársakkal, sőt pár buliba is sikerült meghívatni magunkat.

Van számtalan álláskereső portál, egész sok IT melóval. De azokat felderíteni, a fájdalmasan rossz regisztrációt (többször spanyolul) végigszenvedni, szóval az egész elég időrabló. De talán hamarosan akad valami. Végülis még csak egy hete kezdtem el, előtte elvette az időt az életbenmaradásért folytatott harc.

A spanyol nyelvvel kezdek megbarátkozni, egyre többet értek meg, és a lakótársakat hallgatva egyre jobban rááll az agyam. Ha minden nap pár órát bújnám a könyvet és írogatnék mondatokat, talán egész hamar felfejlődnék értelmes beszélgetés szintjére. Hát, van még tennivaló.

A lakótársakon és ismerősökön keresztül több emberrel megismerkedtünk.
Meg véletlenül is.

A legelső magyar, akivel találkoztunk, az utcán szólított meg minket.
Épp a zebrán mentünk át, és mellénk ért valaki, vakarcs kis kutyával. Viki tett valami megjegyzést a kutyára, és a valaki visszakérdezett: Magyarok vagytok? Persze, magyarok voltunk. Nem láttam még mást magyarul beszélni.
Nadie-ként mutatkozott be, ami spanyolul Senkit jelent. Senki a parton lakott, két fa és egy kupac napozóágy között. Bőr ékszereket és fityfenéket árul a parton, ebből tartja fenn magát és kutyáját. Két éve jött el Budapestről. Eleinte többedmagával volt, és egy Skoda 120assal jártak, de aztán a társaság és az autó valahogy elkopott. Sokfelé járt gyalog, a Sierra Nevada lábainál, északnyugaton, és keletebbre is. Télen visszajön a déli partra. Itt kellemesebb a klíma.

Máskor Kamaron - az üzbegisztáni lakótárs srác -megemlítette, hogy van egy magyar ismerőse. Így kerültünk kapcsolatba Borival, aki már kb egy éve itt él, orosz és angol fordításból tartja fenn magát. Mármint otthonra fordít különféle dolgokat, távmunkában. Ő is említette, hogy máshol az otthoni pénzből sokkal nehezebb lenne megélnie.
Tengnapelőtt pedig rajta keresztül ismertük meg Gyurit, aki a helyi kamarazenekarban hegedűs, egyébként pedig szlovákiai magyar; illetve az őt meglátogató Csabit és Melindát, Pozsonyból. Gyuri már nehezebben beszél magyarul, inkább a szlovák az anyanyelve, de ehhez hozzájárult az is, hogy az utóbbi években oroszul, németül, spanyolul beszélt inkább, néha bele is kever különböző szavakat a mondataiba. Csabiék felvidéki magyarok, magyar anyanyelvvel. Szóval velük találkoztunk a Picasso bárban, ami a lépcsőházunktól kb 10 méterre van. Jól elbeszélgettünk, másnapra meghívtak magyaros vagyorára: gombás lecsóra (?).
A vacsora tegnap (2008.10.13) volt, szerencsére a gombás lecsóból nem lett semmi, vagy lehet, hogy csak viccnek szánták. Volt viszont tökfőzelék, olívaolajban készült rántott hús, petrezselymes burgonyával, borral, felvidéki grillázzsal. A rántott húst sokan a magyar konyhaművészet megrontójának tartják, de ebben az esetben, az erkélyről fenyővel borított hegy felett a tengert nézve, magyar szót hallva, otthoni ízeket érezve.. na.. Jó volt! Sokat beszélgettünk, három körül indultunk hárman hazafelé, sétálva, kellemes időben. A belvárosig jó félóra volt az út, jól esett hazeérni.

Szóval itt lakunk a régies, nagy lakásban.
A körülmények: 

Időjárás:
Mivel a déli parton vagyunk, Málagában, és felettünk hegyek vannak, az időjárás leginkább az észak-afrikaihoz hasonlít. Mióta itt vagyunk, csak éjjeli kiruccanáshoz kellett pulóvert viselni, de általában akkor is melegünk volt benne.
Október elejétől nappal 24-26 fok van jó idő esetén, 20-22 fok eső után, borús éggel. 
A páratartalom viszont - főként mivel ősz van, a tenger pedig 22 fokos - magas. Naponta változó, de általában 70-90% közt van. Emiatt - úgy veszem észre - a 20 fok is melegebbnek tűnik, mint egy otthoni 20 fok.
Nyáron a legkeményebb hőség kb olyan mint otthon, Pesten a betonon, pár napos időtartamig, egyébként kellemes (?).
Télen délutánonként 16 fokig is felmehet a hőmérséklet, éjjel pedig 10 alá, de hideg esetén a 0-t is közelítheti.

Időbeosztás:
Pár napja felébredtem reggel 8 körül, és kint tök sötét volt. Igen, a nap 8:20 után kel októberben. Ha jól számoltam a Google Earth alapján, 21 fokkal vagyunk nyugatra Budapesttől, ez indokolja a másfél órás különbséget. Ma például 8:24kor kel, és 19:42kor nyugszik a nap. Otthon 7:00 és 17:57 az időpontok.
Tehát itt még a nap is későn kel.
Hát még a spanyolok. 9:00kor nincs nagyon semmi bolt nyitva.
Erre még rátesznek egy kicsit a lakótársaink, általában este dolgoznak, így utána még hazajönnek, bulizgatnak, megnéznek egy filmet, ilyesmi. Ritka, hogy 3kor elmenjenek aludni. Ébredezni délután kettő körül kezdenek, esznek egy könnyű ebédet, majd elkezdik a napra tervezett tevékenységüket.
Mi azért próbálunk konzervatívabbak lenni, de nehéz ilyen környezetben. Főleg este elaludni.

Étkezés:
A spanyolok költik a legtöbbet étkezésre Európában. Valamely, általam nemrég olvasott tanulmány szerint. A látottak alapján ez igaz lehet:
Állítólag ez a környék a legolcsóbb sok tekintetben. Itt egy napi menü 7,5 garasnál kezdődik. Persze nem az irodaházasfőzelékadag, hanem azért jól odateszik a harapnivalót, szép adagot adnak, több fogással, ahogy azt kell. Este kiülni a legdrágább, ott egy fogás 6 - ... pénzbe kerül. Más régiókban ennél lényegesen drágább a "valahol" evés.
A lustaság luxus. Itt is. Ha az ember körülnéz, és maga veszi meg a kis ebédnekvalót, főzöget, akkor ennél lényegesen olcsóbban ki lehet jönni.
Boltban a legtöbb élelmiszer olyan árban van, mint a hazai.
Rendes kenyeret eddig nem találtunk. Van a bagett és a szeletelt kockakenyér, egyik sem óccsó. Ha az ember jobban körülnéz, találhat 1,2 - 1,5 ojró per kilóért.
A sajt és a kolbász, szalámi, sonka drága. Mondjuk mihez képest. A sajtok többsége 8-10 euró kilónként, és ebben nagyon nagy a választék, rengeteg fajta van a juhsajttól a penészes márványosig. 
A borok is drágák, 2 - 2,5 euró alatt nem nagyon van. Viszont cserébe elég jók. Sörből a literes óccsóbb 0,6 euró. Pedig nem rossz. 
Más élelmiszerek viszont olcsóbbak, mint otthon. Zöldség-gyümölcsök, joghurtok, tengeri halak és különböző herkentyűk, alapanyagok, tojás, stb.

Szállás:
Lakást vagy szobát bérelni is elég olcsó itt. Ahol most lakunk, összesen 210 eurót fizetünk a szobáért, ketten. Rezsivel. Lopott vezetéknélküli nettel. Igazából olcsóbb, mint amennyiért Pesten laktunk.

Utazás:
Ritkán kell buszra szállnunk, általában ráérünk sétálni. A buszjegy buszon véve egy ojró, de lehet havibérletet venni, az 26 vagy 30 körül van. Lehet venni kis kártyát, amit a buszra felszállva le lehet csippantani (mint Londonban az Oysterrel), 10 utazás 6 ojró.
Nagyobb távolságra, pl Granadába (két órás buszút?) 20 a jegy odavissza.
Vonatot, belföldi repülőt még nem néztem.