Az elmúlt napokban főleg munkát kerestünk neten, spanyolt tanultam, sétálgattam,hegyet mászogattam, fényképezgettem, beszélgettem a lakótársakkal, sőt pár buliba is sikerült meghívatni magunkat.
Van számtalan álláskereső portál, egész sok IT melóval. De azokat felderíteni, a fájdalmasan rossz regisztrációt (többször spanyolul) végigszenvedni, szóval az egész elég időrabló. De talán hamarosan akad valami. Végülis még csak egy hete kezdtem el, előtte elvette az időt az életbenmaradásért folytatott harc.
A spanyol nyelvvel kezdek megbarátkozni, egyre többet értek meg, és a lakótársakat hallgatva egyre jobban rááll az agyam. Ha minden nap pár órát bújnám a könyvet és írogatnék mondatokat, talán egész hamar felfejlődnék értelmes beszélgetés szintjére. Hát, van még tennivaló.
A lakótársakon és ismerősökön keresztül több emberrel megismerkedtünk.
Meg véletlenül is.
A legelső magyar, akivel találkoztunk, az utcán szólított meg minket.
Épp a zebrán mentünk át, és mellénk ért valaki, vakarcs kis kutyával. Viki tett valami megjegyzést a kutyára, és a valaki visszakérdezett: Magyarok vagytok? Persze, magyarok voltunk. Nem láttam még mást magyarul beszélni.
Nadie-ként mutatkozott be, ami spanyolul Senkit jelent. Senki a parton lakott, két fa és egy kupac napozóágy között. Bőr ékszereket és fityfenéket árul a parton, ebből tartja fenn magát és kutyáját. Két éve jött el Budapestről. Eleinte többedmagával volt, és egy Skoda 120assal jártak, de aztán a társaság és az autó valahogy elkopott. Sokfelé járt gyalog, a Sierra Nevada lábainál, északnyugaton, és keletebbre is. Télen visszajön a déli partra. Itt kellemesebb a klíma.
Máskor Kamaron - az üzbegisztáni lakótárs srác -megemlítette, hogy van egy magyar ismerőse. Így kerültünk kapcsolatba Borival, aki már kb egy éve itt él, orosz és angol fordításból tartja fenn magát. Mármint otthonra fordít különféle dolgokat, távmunkában. Ő is említette, hogy máshol az otthoni pénzből sokkal nehezebb lenne megélnie.
Tengnapelőtt pedig rajta keresztül ismertük meg Gyurit, aki a helyi kamarazenekarban hegedűs, egyébként pedig szlovákiai magyar; illetve az őt meglátogató Csabit és Melindát, Pozsonyból. Gyuri már nehezebben beszél magyarul, inkább a szlovák az anyanyelve, de ehhez hozzájárult az is, hogy az utóbbi években oroszul, németül, spanyolul beszélt inkább, néha bele is kever különböző szavakat a mondataiba. Csabiék felvidéki magyarok, magyar anyanyelvvel. Szóval velük találkoztunk a Picasso bárban, ami a lépcsőházunktól kb 10 méterre van. Jól elbeszélgettünk, másnapra meghívtak magyaros vagyorára: gombás lecsóra (?).
A vacsora tegnap (2008.10.13) volt, szerencsére a gombás lecsóból nem lett semmi, vagy lehet, hogy csak viccnek szánták. Volt viszont tökfőzelék, olívaolajban készült rántott hús, petrezselymes burgonyával, borral, felvidéki grillázzsal. A rántott húst sokan a magyar konyhaművészet megrontójának tartják, de ebben az esetben, az erkélyről fenyővel borított hegy felett a tengert nézve, magyar szót hallva, otthoni ízeket érezve.. na.. Jó volt! Sokat beszélgettünk, három körül indultunk hárman hazafelé, sétálva, kellemes időben. A belvárosig jó félóra volt az út, jól esett hazeérni.
