A következő ötven napot otthon töltöttem. Többnyire.
Teltek a napok, és végre nem én voltam az, aki mindent lemondott, munkára/fáradtságra/lustaságra hivatkozva. Így ebben az időszakban egészen jól sikerült a szocializációm. Házibuliba mentem és barátoknak szállást adtam, meglepetésbuliból vettem ki a részem és meglepetésbulival leptek meg, lusta délutánokat beszélgettünk végig hideg sör vagy meleg bor mellett.
Nagyon jó volt.
Az időszak elején még nem volt egészen világos, hová is menjünk. Mármint melyik városba. Valencia? Malaga? Barcelona?
Kevés információ alapján a legnehezebb dönteni.
Hiába javasoltam a pénzfeldobást, nem talált osztatlan lelkesedésre.
Sok képet, adatot, videót, stb megnézve, átgondolva, döntést megváltoztatva, újra átgondolva, vitatkozva megszületett a döntés: Legyen Malaga!
Ha nem kapunk megfelelő állást, még mindig át lehet menni Barcelonába. És legalább megtudjuk, milyen ott délen.
Emellett persze intéztük a papírügyeket, volt hogy elment egy nap 6 óra is, mire végigálltunk minden szükséges sort.
A legérdekesebb a munkakeresési járadék exportálása. Ez alapesetben annyit jelent, hogy az ember - munkahelyét elvesztvén/hagyván - pár hónapig keresetének bizonyos százalákát kapja, támogatandó újraelhelyezkedését. Ehhez havonta meg kell jelenni a munkaközvetítőben, végigállva/ülve a sort sok úriember és hölgy között, hogy végül arcot bemutatván, papírra pecsétet megkapván mehessen mindenki a dolgára. És lőn, a járadék jön.
Viszont, ha az ember külföldön van, akkor nem tud megjelenni odahaza, ezért az illető ország munkaügyi központja intézi ezen ügyeket. Na ez az exportálás.
Első lépésben elirányítottak egy olyan irodába, amely külföldi ügyeket intéz. Ott néztek egy nagyot, ilyennel még nem találkoztak, hogy bejön egy ügyfél és szeretne valami konkrétumot megtudni, de feltalálták magukat. Adtak egy telefonszámot, amelynek végén úgy hallották, egy olyan ember ül, aki már találkozott ügyféllel. Kérdezzük meg MI, hátha ő tud valamit. És visszatértek a kávéhoz.
(...)
A dolog vége az lett, hogy pár hetes utánajárás után kezünkben volt az E303as űrlap. Ez volt az Álláskeresési Járadék Szent Grálja. Azonban a rettenetes vérnyúl legyőzése még hátravolt, ezeket a papírokat ugyanis még le kell adnunk kint. Spanyolul.
(...)
Végül a kezünkben volt minden.
Útlevél.
Repjegy. (Bécs-Malaga 46XXX Ft, AirBerlin).
Szállás. (Picasso Hostel).
Csomagok.
2008.09.23. Holnap indulunk.
