Beköltözésünk megszervezése egy kis kalamajkával járt, ugyanis miután szóltunk Laurának, hogy mennénk, és megbeszéltük a dolgokat, és ELJÖTTÜNK, utána derült ki, hogy különféleképp interpretátuk a diszkussziót. Ebben része lehetett annak is, hogy mi inkább angolul kommunikáltunk, a lány nemittartózkodásának oka pedig az, hogy angolt tanulni megy Írországba, értsd angolja némi fejlesztésre és csiszolásra szorul.
A kérdéses pont az volt, hogy akkor mikor is indul: a lehetőségeket sikerült leredukálni "holnap" és "holnapután" szimbólumokra. Ezek közt viszont még Bayes sem tudott volna dönteni, ugyanis az egyik megfigyelő (én) "holnap"-ra emlékezett, a másik pedig a "holnapután"-hoz kötötte az ebet. Ebét. Ebéd. Ebédután sem tudtunk dűlőre jutni, így Fabiohoz fordultunk segítségért, amit persze lelkesen megígért, aztán persze nem sok történt. Végül - égő nem égő - telefonos segítséggel oldottuk meg a dolgot.
Szóval beköltöztünk. Miután jelentős munkát végeztem a gravitáció ellen, és a bőröndöket a sarokba helyezve kimelegedtem, üdvözöltük a többieket. Megjöttek a "Húngarosz"ok.
Itt említek meg egy furcsa tényt: Az esetek harminchárom százalékában, mikor bemutatkozom, és kiejtem a számon a nevemet, először néznek, majd csodálkozva kérdezik: "Atilla cómo el Rey de Húnos?" vagyis "Attila, mint a hunok vezére?" (a "hun" az barbárt jelent). Mindenesetre érdekes, hogy ezerhatszáz évvel az utolsó kilőtt hun nyílvessző után az anyák még mindig ezzel ijesztgetik gyermekeiket. Na jó, igazából már filmjeik vannak erre.
Este a másodikon tartottak az ott lakó srácok házibulival és névnapozással összekötött paellafőzést, mi is meg voltunk hívva, részt is vettünk belőle. Megismertünk pár embert, a velünk szembeni lakásban lakó mókás olasz srácot, aki az Oracle-nél dolgozik valami könyvelői okosként; a lenti finn lányt aki finnújságíró Torremolinoson és épp látogató finn zenész barátját; több különböző vidám embert a világ tetszőleges részeiről; és beszéltem az épp távozó Laurával is, aki mesélgetett mindenfélét, többek közt baszk származásáról, az ottani életről és az identitástudatukról. Aztán lassan mindenki elment aludni.
Másnap kezdtük megismerni lakótársainkat igazából, kiderült, hogy nem is mindenki lakik ott, akivel először találkoztunk.
Tehát itt lakunk:
- Mi, két fő: Viki és Attila. Magyarok. Turizmus és Ájtí Munkát keresnek, felfedezik a vidéket.
- Svéd, két fő: Törbjon és Emil. Magasak, vékonyak, szőkék,
kicsit furcsák, dejófejek. Hihetetlenül tudnak beszélni svédül. Egy ír pubban dolgozgatnak. - Brazil, egy fő: Fabio. "Lavjamann", mindig vigyorog. A Hostelben dolgozik.
- Üzbegisztáni, egy fő: Kamaron. Rendkívüli kissrác, 10 évet dolgozott Moszkvában, Flash-fejleszt távmunkában.
- Argentin, egy fő: nemtom hogy hívják, egész nap olyan tíz százalékos valószínűséggel lehet vele összefutni. Még nem láttam sokat, de nagyon komolynak tűnik. Nagyon sokat dolgozik.
(A következő képek egy későbbi házibuliból vannak: )
